Hogyan élj túl egy rázós hetet a Tisza Párttal?

„Ez nem Magyar Péter hete volt. Csak úgy sorjáztak a balhék és balfogások, kapkodás és pánik jellemezte a közben egyre erősebben fenyegetőző szektavezért. 

Itt volt Ruszin-Szendi Romulusz ügye és itt már nem is az egymilliárd forintos szolgálati villáról beszélünk, hanem a TB-kártyára rendelt zsírleszívásról, aztán robbant a Tisza Párt »himnusza«, ami valójában egy svéd rockegyüttestől lopott induló lemásolása és gyenge átrajzolása, semmi más. 

De nem állt meg a mélyrepülés, érkezett a zsebmessiás aláírós botránya is, ahol egy Ukrajnát támogató uniós állásfoglalás beterjesztőjeként és aláírójaként láthattuk, amelyet hosszas sikoltozás követett, Magyar szerint ugyanis a fideszesek aláhamisították a nevét. Ne is folytassuk, pedig lenne itt még Bódis Kriszta és miegymás, de álljunk meg inkább és nézzük meg tégláról téglára, hogy mire képes az a párt, ahol a meg nem értett takaréklángelmék gyűltek össze a délutáni svédtornára.

Sokszor belegondoltam már, hogy miért jár együtt olyan sűrűn az ostobaság és a magabiztosság. Időnként kiegészül persze az irigységgel és a rosszindulattal is a fenti két tulajdonság, az ilyen remek együttállásokból szokott olyan konglomerátum születni, mint a Tisza Párt. Mondjuk ki bátran, gyűjtőpártról beszélünk, hiszen minden olyan harmadvonalas senki bejelentkezett már, aki repedt fazék hanggal nem fért be az iskolai kórusba, de azért nem adta fel, vagy kétballábasként akart az egyetemi focicsapat csatára lenni, de azok a félanalfabéták is helyet találnak itt, akik csapnivaló ponyvát írva akarnak irodalmi Nobel-díjat nyerni. Ja, és Nagy Ervin is itt van, azért sem rossz. Mert Magyar Péter szárnyai alatt még az agyhalottak is életre kelnek.”

Nyitókép:Attila KISBENEDEK / AFP